Jó az öreg a háznál
A bormarketingesek szótárában mindig vannak aktuális „lieblingek”, a kilencvenes években a barrique volt a menő, egy ideje a kézműves, mostanában pedig egyre gyakrabban tűnik fel egy újabb: az öreg tőke (franciául Vieilles Vignes, németül alte Reben, angolul old vine).
De mit jelent az öreg tőke: mit jelent korban és mit jelent minőségben? Nos, ez egyáltalán nem egyértelmű. Először is azt érdemes leszögezni, hogy ez nem jogi kategória, az ’öreg tőke’-címke használatát, az általa leírt minőséget semmilyen jogszabály nem határozza meg, ez a felirat csupán többletinformáció a fogyasztó részére, amivel a borászat élhet – vagy akár vissza is élhet.
 |
| Shake it, baby, shake it. |
A dolog fonáksága ott kezdődik, hogy a legtöbb ’öreg tőke’-borral az USA-ban (elsősorban is Kaliforniában) és az ugyancsak „újviláginak” számító Ausztráliában találkozunk, noha ezeken a borvidékeken összehasonlíthatatlanul rövidebb még a borászat történelme, mint nálunk, Európában. Mégis rendelkeznek néhány olyan Zinfandel- és Syrah-ültetvénnyel, amely ma már 125 évnél is idősebb, vagyis a filoxérát is túlélte. A valódi rekorderekkel azért persze az Óvilág büszkélkedhet, az egyikkel például a szomszédjaink: a világ legöregebbnek tartott, ma még értékelhető borszőlőt termő tőkéi Szlovéniában, Maribor mellett találhatók: a több, mint 400 (!) éves tőkékről mindössze 30-50 kilónyi szőlőt szüretelnek évente, amiből 100 aprócska üvegcsét töltenek meg és dobnak piacra, aranyáron persze. És persze a franciák is „(p)résen vannak”: a Loire-völgyében lévő Domaine Henri Marionnet-nél is a 19. század előtti tőkékről szüretelnek.
De miért olyan nagy dolog ez, ha egyszer a szőlőtőke – szemmel láthatóan is hanyatlani kezd – már 30 éves kora után: a szára megvastagszik, bizonyos ágai elhalnak, a fürtök és a bogyók zsugorodnak, a hozam csökken. Éppen ezért! Így ugyanis az ízek, az aromák még jobban koncentrálódnak, még jobb minőségű bort adnak – csak persze sokkal kevesebbet.
De azért ez sem ilyen egyszerű: nem minden öreg tőke ad kimagasló minőséget, bizonyos öreg tőkék borai például gyakran „hígak”, értékelhetetlenek, hiszen jó 100 évvel ezelőtt még nem tudhatták a borászok, melyik talajra, melyik klón való leginkább. A marketingben mindenesetre mostanában „hasít” az ’öreg tőke’-jelzés, amit jól mutat az is, hogy nagy közöttük a szórás: van, aki már az 25 évnél idősebb tőkéket is így nevezi, van aki, csak nyolcvan, vagy akár 100 év felett kezd hivatkozni rá. A hétköznapi fogyasztónak csak egy eligazodási pontja marad: ha az adott pincészet jó nevű, megbízható hírű, akkor elhihetjük nekik azt is, hogy az ’öreg tőke’ nemcsak prémium árat, de kiemelkedő minőséget is jelent.
De azért ez sem ilyen egyszerű: nem minden öreg tőke ad kimagasló minőséget, bizonyos öreg tőkék borai például gyakran „hígak”, értékelhetetlenek, hiszen jó 100 évvel ezelőtt még nem tudhatták a borászok, melyik talajra, melyik klón való leginkább. A marketingben mindenesetre mostanában „hasít” az ’öreg tőke’-jelzés, amit jól mutat az is, hogy nagy közöttük a szórás: van, aki már az 25 évnél idősebb tőkéket is így nevezi, van aki, csak nyolcvan, vagy akár 100 év felett kezd hivatkozni rá. A hétköznapi fogyasztónak csak egy eligazodási pontja marad: ha az adott pincészet jó nevű, megbízható hírű, akkor elhihetjük nekik azt is, hogy az ’öreg tőke’ nemcsak prémium árat, de kiemelkedő minőséget is jelent.
